Beszámoló 2023

Redrun 2023, Pilisvörösvár

Péter

Hát jól bele lettünk ugratva ebbe a futásba! Andival egy héttel korábban kellemes szemerkélő esőben tizen pár fokban felmértük a pályát és reménykedtünk abban, hogy a verseny napján is hasonló idő lesz! Mivel 1 hétig esett az eső és meleg sem volt, a felkészülés is ennek megfelelő volt! Majd jött a verseny napja és már kora reggel 20 fok ragyogó napsütés - a barátom, szeretem, ilyenkor nekem sehogy sem megy! Eredetileg voltak terveim, ebből a nem adom fel és túl kell élnem teljesült:-) Sajnos az elején elvitt a tömeg, de nem tartott sokáig a tempó, hamar túlélő üzemmódba kapcsoltam és már az első körben azon gondolkoztam, hogy el sem kezdem a következőt. A pályán Andi adott fel frissítőt, majd megjelent Isti is, a kör végén meg Ákos,Noncsa, Brigi és Hanna szurkolt! Sajnos a tempóm a lassútól a sétáig esett vissza, végül 1:26:56-al szenvedtem át magam a célvonalon! Tanulság, többet kell edzeni, időben, távban, alkalomban és nem árt abban az időjárási körülményben, ami a versenyen lesz! Gratula az Ákos-Noncsa párosnaka váltó első helyéért és a remek időért, Andinak és Istinek a teljesítésért!

 

________________________________________

 

Ákos + Noncsa
 
Amikor megláttuk a versenykiírást és összeraktuk, mit tudunk hozni, reálisnak tűnt, hogy 4:15 körüli átlaggal le tudjuk futni a 2x7 km-t, ami szerencsés esetben dobogós helyezést jelenthet. Bizakodtam, én viszonylag jó formában vagyok, 4:10-es km-ekkel futottam legutóbb a 7 km-es Vivicittát. Noncsa már ezer éve nem versenyzett, időt nem mert mondani, de a Straváról tudtam, hogy rendesen edz: fut a Gepárd edzéseken, hétvégéken hosszúkat tol, és komoly a heti km-eket teljesít, nagy baj nem lehet! :).
 
Aztán ahogy lenni szokott, ahogy közeledett a verseny időpontja, gyűltek az infók, jöttek a kétségek is: 80 méter fölötti a szint a 7 km-en, meleg lesz, nekem a combomban van némi húzódás, Noncsát is megütötték mostanában az influenza/covid/egyéb vírusos nyavalyák, nem érzi százasnak magát.
 
Vasárnap reggelre azért mindketten összeszedtük magunkat, és "ebben még bármi lehet!" érzéssel érkeztünk. Noncsa rajtolt, az első körnél már látszódott, hogy a meleg ellenére hozza, amit gondolt, kb. 15 perc alatt megvolt egy kör. A befutója előtt egyetlen váltást láttam, de az nem derült ki, hogy a melyik távon versenyeznek, így a szokásos dilemmák (elég gyors ez? végig bírom tartani a tempót?) mellett az is kétséges volt, egyáltalán melyik helyért harcolunk!? Végül 62:29 lett a vége, 4:24-es tempóval, a másodikra majdnem 4 percet rávertünk. ) 
 
A befutó után jó volt partizni, elrajtoltatni Andit és Pistit a 7 km-en, majd szurkolni nekik. Beértek, lehűltek, és még mindig nem volt 14 óra és eredményhirdetés. Hanna már túlpörgött, elaltatni nem lehetett, félpercenként a testi épségéért aggódtunk. Háromnegyed 3-kor elhangzott el végre a nevünk, megkaptuk a plaketteket, örültünk, és azonnal indultunk haza, bocs mindenkitől, akit utánunk szólítottak a dobogóra!
 
Jó volt újra együtt lenni, jó lenne még a Százlábas bandát ilyen közeli, kisebb versenyekre többször összehozni!