Esztergom DPFP 5.
2013.10.27 10:00
Résztvevők:
10 km-en: Rozi, Csilla
ovisfutásban: Botond
Rozi:
Csillával ketten indultunk a Duna-parti futóparti 5.fordulóján.Férjem és az egyik kisfiam is elkísért. Nekem ez a harmadik versenyem volt, és úgy érzem, hogy kevésbé izgultam, mint az eddigieken. Ez szerintem Csillának tudható be :). A rajt után jó ideig együtt futottunk, húzott magával, ha láttam, hogy előzni fog, mentem vele én is. Aztán az ötödik kilométer előtt már inkább mögé húzódtam (fáradtam). A frissítésnél ittunk, és már mentünk is visszafelé. Mivel már eltelt 27-perc, így kevésbé ziháltam, viszont gyorsabb sem lettem, de úgy éreztem, hogy a felvett tempót tudom majd végig tartani. Csilla és köztem elkezdett nőni a távolság :). Időnként megnézte, hogy megvagyok-e, én meg integettem, hogy haladok :). Itt már páran visszaelőztek. Eldöntöttem, hogy 1 órán belül kell megfutnom, így időnként nézegettem az órámat, de mivel fogalmam sem volt, hogy mennyi van még hátra, így csak reménykedtem, hogy a tempót tartva 30-percen belül maradva sikerülni fog. Aztán Csilla hátraszólt, hogy még 2 km, na ez nagyon feldobott :). Aztán már csak kicsit láttam a világító zöld pólót, és eltűnt. Itt egy kicsit olyan érzésem volt, mintha nem akarna elfogyni ez a 2 kilométer, de aztán mégis megláttam a célt, és még kicsit sikerült jobban belehúzni. Talán hamarabb kellett volna, és akkor is sikerül, de amíg nem láttam, valahogy nem bírtam rávenni a lábaimat, hogy gyorsuljanak. Na, ezt még gyakorolni kell :). Az időm, azt hiszem, 56 perc lett, valahogy ez maradt meg, sajnos még a honlapon nem láttam eredményeket, későbbre ígérték. De nagyon tetszett, jól éreztem magam, és még Boti fiam is indult az ovisfutamon. Most azt tűztem ki célul, hogy próbálom javítani ezt az időeredményt, remélem, sikerül. A naptáramban mindig írom, hogy mennyit futottam, és március 3-nál van egy bejegyzés: 10 km, 1 óra 17-perc :). Na ezért érdemes volt lejegyezni. Mindenkinek örömteli futást!!!
Csilla:
Csatlakozom az előttem szólóhoz, már ami a paradicsomfejet illeti. Meg lehet nézni a képen. A túranap után igyekszem az esztergomi versenyről is beszámolni.
Reggel az indulásnál majdnem sikerült még egy versenyzőt fognom, ugyanis Ilona gyanútlanul futva a szokásos körét, pont az utamba került. Gyorsan beültettem a kocsiba, ha már be van melegítve, akár le is futhatná azt a 10 km-t, észre sem venné. A stoptáblánál azonban kiugrott, így csak egyedül mentem Esztergomba. A város továbbra is nagyon szép, egy közös séta és kávézás még teljesítendő, hogy ne csak a kijelölt utat lássuk belőle.
Az idő és szervezés tökéletes volt, még nekem is éppen sikerült újra jelentkeznem, ugyanis nem találtam meg a rajtszámomat otthon. Azért, mert már jó előre kikészítettem, feltettem a polcra, aztán úgy jártam, hogy néztem jobbra, semmi; néztem balra, semmi - hát nem középen volt! Erre már csak a verseny után jöttem rá. Szóval most van 2 esztergomi rajtszámom, a ruhám színéhez, vagy a kedvemhez igazítva választhatok, mikor melyiket használjam.
Még az ovis futást is sikerült végigélvezni. Botin az elején nem látszott a versenyláz, a végére viszont ráérzett az ízére. Nem úgy mint az a szegény gyerek, akit az anyja szabályosan végigvonszolt a pályán - elképesztő milyen hülye szülők vannak, pont a legfontosabbat, azt, hogy egyedül csinált valamit, azt teszi tönkre a saját gyerekének! Boti viszont teljes mértékben kiérdemelte a drukkolást és az ajándékokat.
Aztán mi is lefutottuk az adagunkat, az ilyen volt-ilyen lett képeken látszik, hogy tényleg vörös - és nem lila - lett a fejem a végére, de nagyon jól éreztem magam. Rozi tök jól futott, az elején még beszélgettünk is, aztán már nem annyira.
Nekem nagyon bejönnek ezek az esztergomi versenyek, igyekezni fogok, hogy jövőre többet is megcsináljak az 5-ből.