III. Pyron Folyóparti futóparti – Óbudai Futókör
Résztvevők: 13 km-en: Noémi, Ákos, Péter, Gyuri
2500 m-en: Andi, Reni és Péter tesója
13 km-en Noémi 2. hely
Ákos 3. hely
Péter:
Sikeres előnevezés után (húgom, a fia, Andi, Reni, Gyuri meg én) + a helyszínen Noémi és Ákos alkotta a csapatunkat. Sikerült a lányokat rábeszélni az ingyenes Nike cipőtesztre. Mindegyikőjük büszkén feszített az új cipőjében. Ákos eleve dobogós helyezésben gondolkodott, Noémi a csak fussam végig aztán valami lesz alapon futott. Gyurinak felkészülés volt a Nike félmaratonra és ezzel a futással hónap rekordja lett, én meg a minél gyorsabban annál jobb filozófiával álltam rajthoz. Kipróbáltam Ákos receptjét (igyunk pálinkát minél többet) – nekem annyira nem vált be. Először a 800 méteres futás, aztán a 13,5 km-es hirdetett, aztán 13-ra rövidített, igazából 12,4-es futás (legnépesebb mezőny) , végül a 2800 méteres következett. A rajtunknál Beda Szabolcs üstökösként húzott el a mezőnytől (Ő nyert, 45 perc alatti idővel , több mint 1 km előnnyel). Ákos is végig az elején futott, végül 3. lett. Noémi is elspriccelt mellettem, Ő végül a nők között 2. lett. Az első kilométerem túl gyors lett, leelőztem Gyurit, a 2. már lassabb, a 3. meg még lassabb, így Gyuri utolért, sőt meg is előzött. Így végig előttem futott, diktálta a tempót, húzott engem. Menet közben volt frissítés, locsoltam magam, mert nekem ez a hőmérséklet a napsütéssel már maga a forrósság. Nem esett jól, hogy mindig megelőzött minket valaki, sajnos többen, mint amit mi előztünk. Ekkor már a békási gáton futottunk a teljes napsütésben. Gyuri bevallása szerint ekkor már csak azért futott ilyen tempót, mert ott voltam mellette. Aztán le a gátról és a gát mellett már csak egy oda-vissza volt hátra. Próbáltam Gyurit még egy utolsó hajrára rávenni, de nem sikerült, így egyedül kellett meghúzni. Utol is értem több futót, de ekkor váratlan módon a gyomrom tartalma 2* egymás után megpróbált a számon át távozni (nem hagytam), így lassítanom kellett. Ami jó volt, hogy többször futottunk el egymással szemben, így lehetett bíztatni az ismerősöket. Időmérés az nem volt és nem állhatott dobogóra minden táv minden korosztályos helyezettje. Kellemesen elfáradtam ezen a családias futáson. A vége 57 valamennyi lett. Megvártuk az eredményhirdetést, fényképeztünk, üvöltöztünk, ünnepeltünk és megleptük magunkat egy fagyival.
Andi a húgommal együtt futott, biztatta Őt végig. Jól érezte végig magát, aztán szurkolt a többieknek. Reni már a rajtnál otthagyta Őket (hiába no, a fiatalság) és gyorsabb ütemben teljesítette a távot. Ezen felbuzdulva lehet, hogy Ő is jön a csapatfutásra.
Ákos:
Péternek hála, nem szavaztam le magamban ezt a versenyt, az pedig mindenképpen pluszt jelentett, hogy többen is jöttetek a klubból!
Meglepő módon most nem volt koncert vagy kerti parti előző este, így viszonylag pihentető éjszakám volt, bor és pálinka nélkül telt. A reggeli versenyrutin a szokásos: gyümölcsös zabpehely, futójóga bemelegítés, cuccokat bedobálni a táskába, rohanás, sms, kések, de jövök!
Noémit a lassan szokásossá váló parkolóban felvettem, majd irány a közeli Békásmegyer. De szeretem, amikor alig kell utazni egy versenyért!
A rajt előtt találkoztunk Péterékkel, kis beszélgetés, fotó. Megláttam Beda Szabit, újraértékelem az esélyeimet, némi melegítés, majd jött is a rajt!
Szabi fénysebességgel rajtolt, én valahogy a 2.helyen találtam magam, de tudtam, hogy ez öngyilkos tempó. Próbáltam úgy lassítani, hogy az üldözőim azért ne előzzenek meg. Ez sikerült is, elég jól széthúzódott a mezőny, egyedül egy kitartó futótársam maradt. Jó volt az útvonal, különösen az utolsó kanyargós részt szerettem, jól lehetett pacsizni a szembejövőkkel, ment a biztatás mindkét oldalon.
Az utolsó kilométereken a gáton már senkivel sem találkoztunk, egyedül Szabit láttuk, ahogy az utolsó kurflit egy fehér papírral (a rajtszámával) a kezében tolja ugyanazzal az őrült tempóval, ahogy kezdett. Még belefért egy poén: "Olyan a Szabi, mint egy lelkes postás, aki az utolsó levelét kézbesíti aznap", aztán tovább daráltuk némán az árnyékommal a métereket.
Az utolsó szakaszra nem sok erőm maradt, nem igazán tudtam hajrázni. Üldözőm a célegyenesben kilőtt, két perc után tudtam, hogy nem tudom befogni, de azért beletoltam a hajrába, ami még bennem volt, a dobogó így is megvolt.
Jó volt, hogy sokan voltunk, jól esett a biztatás a közönségből, jó volt beszélgetni, amíg az eredményhirdetésre vártunk, és külön köszönet Péternek a fotókért, amik jobbak lettek, mint a hivatalosak!