Intersport Túranap és Terepfutás
Luca viselt dolgairól:
Azzal kezdett, hogy a kőbánya lépcsősorán besokallt a tömegtől (szerintem) és eltűnt. Ordítoztunk, hátha visszajön, a tömeg mászott fölfelé, a segítőkész versenyzők pedig szóltak, hogy amennyiben kutyát keresek (lásd ráutaló magatartás), akkor az éppen lefele megy. Szerencsére nem kellett teljesen lemennem, mert meggondolta magát és félúton találkoztunk.
Ettől kezdve próbáltam nem szem elől téveszteni, viszonylag sikerült is a közelemben tartani, így le sem tagadhattam, hogy hozzám tartozik az a kiéhezett, éhenkórász kutya, amelyik minden evő embertől kaját kunyerál. Először csak szorosan odaült a lábukhoz és bánatosan, kérően nézett - tudom, hogy ez evolúciós trükk - de nem mondhattam el mindenkinek, csendesen égtem. Aztán az Egri várnál már nem kért, hanem rárabolt a szendvicsekre, futva kellett távoznunk.
A végén már annak is örültem, hogy az én zsíroskenyerem felét nyelte le, nem pedig másét. Pedig a kutyáknak külön kértem ellátmányt, de úgy látszik nem értette meg. És mindezt úgy, hogy előző este másfélszeres adagot kapott......
A következő túrára majd jobban felkészülök, már ami a kutyát illeti, okulok a történtekből, pl. hagyma nélkül kérem a zsíroskenyeret, mert azt nem szereti, mindet kiköpködte.