Karva-Lábatlan maraton és váltó

2013.09.22 10:00

Péter:

Hosszú szervezés után sikerült összeállítani a csapatokat, megszervezni az emberek szállítását. Ezt ügyesen elintéztétek, köszönet érte! Szép időre ébredtünk, bár számomra nem túl jó előjel volt, hogy az utóbbi pár napban nem éreztem jól magam. Karvára indultunk Isti vezetésével, Vele volt Béla a váltótársa is. A kocsiban még Bence és én utaztunk. Jó korán sikerült megérkeznünk Karvára, összetalálkoztunk a Rittgasszer családdal, akik talpig kerékpárosba voltak öltözve (nagyot tekertek, az első ellenőrző pontig nem értük utol Őket, aztán már csak akkor láttuk Őket, amikor kocsival mentek haza és ránk dudáltak). Megérkeztek közben a Zergék és Csilláék, majd a Dagonyások és Joli is. A szervezés hagyott némi kívánni valót maga után, de a rendezők rugalmasak voltak és próbáltak mindent megoldani. Elvitték a futókat a rajtpontra és elengedték a bicikliseket is. Hosszú tömött sorban kígyóztak a cangások, szép látvány volt. Mi a futók után mentünk kocsival, elég kalandosra sikeredett. Némi késéssel elrajtoltatták a futókat, addigra már Zsuzsáék a 2. váltóhelyen voltak. Az első váltóhelyre haladtunkban drukkoltunk és fényképeztük a futóinkat, majd a váltóhelyen bevártunk mindenkit. Megtörténtek a váltások, majd irány a 2. váltópont. Ugyanígy drukkolás és fényképezés. Istiék vezetőt cseréltek az autóban, megtörténtek a váltások, már én is a pályán vagyok. Laza futást terveztem, annyira nem sikerült. Sajnos nem egy lélekemelő helyen kellett futni, nagyon sokat az út szélén háttal a forgalomnak (ezt nem is értem, h miért nem szemben futottunk). Egyszer meg is ijesztett egy autós, nagyot fékezett mögöttem, ez nem esett jól:-(. Így hátulról indulva más élmény volt futni, sok embert utolértem és meg is előztem. A maratonistákat biztattam és mondtam nekik, h én most váltottam, ne keseredjenek el. Utolértem Zsuzsát a 3. váltópont előtt. Jó volt látni már messziről a csapatzászlót. Nagy biztatást kaptam mindenkitől, rajtszámot cseréltem, leöntöttem magam vízzel (mint később megtudtam, kálciumos volt, ezért ragadt az egész arcom) és futottam tovább. Utolért egy frissen váltó srác, mellém csapódott, beszélgettünk futás közben. Aztán befogtam Istit, ott elköszöntem a sráctól, innentől Istivel futottam tovább. Lassan teltek a kilométerek, de azért csak elfogytak. Együtt futottunk be a célba.  Isti köszönöm a társaságodat! Sajnos Kriszti befutójáról éppen lemaradtunk! Nem sokkal később jött a hír Jolitól, aki Csillával futott a 3. váltóponttól, h már csak 4 kilométerre vannak a céltól. Mindenki a messzeséget kémlelte, h mikor tűnnek fel. Aztán megláttuk Őket, Bence átadta a zászlót Csillának, aki befutott a célba. Fitten, fiatalosan, meg sem izzadva! Még1* gratula a teljesítményéhez! Aztán már csak a közös ebéd volt hátra és indulás haza. Szép nap volt, kellemesen elfáradtam, kár lett volna kihagyni.

Köszönöm a fuvarozást és a drukkolást! Grat a győzteseknek és mindenkinek aki futott. Bence és András is kifutotta magát, remélem nem ez volt az utolsó versenyük. Istiék és mi is 3:47:58-al zártuk a maratont.

Csilla:

 

Hát sikerült! Ez a legerősebb érzés, ami még most, másnap is először az eszembe jut.
A Nike félmaraton után bennem is felmerült, hogy fel vagyok-e készülve rá, és nem tudtam határozott, szívből jövő igent mondani. A félmaraton nagyon jó volt arra, hogy az ott szerzett tapasztalatokon okulva változtassak néhány dolgon. Most pl. minden frissítőállomáson ettem-ittam, ahogy Ilona írta, büféztem, aztán büfiztem is a Plussz-tablettától :-), és egyáltalán nem lilultam el!
Nagyon készültem más csodaszerekkel is: a mate-tea sokat segített, a sok édes után jó volt a fanyar, karakteres ízvilág (benne a Dél-amerikai szavannák végtelenjében hullámzó fű íze, a tábortüzek nosztalgikus hangulatát idéző enyhén füstös zamattal), a banán és az extra magnézium. A fiamtól kaptam egy tubus gyorsan felszívódó lötyit, amit persze a hátizsákomban felejtettem. mint ahogyan elfelejtettem az órámon a stoppert beállítani, pedig jó sokat várakoztunk az indításra, de olyan családias, beszélgetős, ismerkedős hangulat volt, hogy nem jutott eszembe. Aztán már az első 10 km-en szétrázódott a mezőny, a váltósok elrohantak, mi ötvenen egyéni futók, pedig jó hosszan elhúzódó mezőnyben futottunk. Ez nekem nagyon tetszett, semmi lökdösődés, kerülgetés, zavartalanul tudtam a saját tempómat futni. Minthogy nem stopperrel mértem az időt, és a távot sem jelölték, csak az állomásoknál, nem tudok sajnos részidőket. Az elején még tudtam figyelni, meg fejben osztani-szorozni, ezért az biztos, hogy az első 10 km-t a tervezettnél valamivel gyorsabban mentem (ötvenvalamennyi perc alatt). Ennek ellenére sorra megelőztek, magam mögött meg alig láttam valakit futni, attól féltem, hogy a záróautó is lehagy, ha lassítok. :-)
A magányos futás arra is jó volt, hogy eszembe jutott az elfelejtett csodaszer, meg még az is, hogy hova tettem. Ezzel jól eltelt az idő. Aztán a váltópontnál leadtam a rendelést a segédcsapatnak, hogy a következő találkozóra mit készítsenek, közben azt is láttam, hogy vannak még mögöttem.
Közben egyre melegebb lett, tűzött a nap, folyt rólam a víz, de szerencsére már nem nyári hőség volt. A bazilika kupoláját már mesziről lehetett látni, jó volt célpontnak, amit kitűzhettem magam elé. Menet közben még egy kicsit beszélgettünk is egy esztergomi lánnyal, akivel egy ideig párhuzamosan haladtunk. Ő is az első maratonját futotta, ennek nagyon örültünk mindketten, hogy vannak más kezdők is a mezőnyben (a startra várva a veteránoktól megtudtuk, hogy volt aki a 110., vagy a másik a 135. maratonjára készül kesztyűben, sapkában :)), aztán ez a lány is szépen elhagyott (4:30 lett az eredménye).
A hídon átfutva, a magyar oldalon már ismert terepen voltam - legalábbis egy ideig - és a legemlékezetesebb élmény az volt, amikor 2 rendőr leállította a forgalmat, hogy én átfuthassak az úton. Hende Csaba sem kapott ilyen biztosítást, meg is volt az eredménye! Egyébként elég furcsa módon a menetirány szerinti oldalon kellett futnunk, és néhány autó már a szlovák oldalon is nagyon-nagyon közel jött, úgyhogy átmentem a túlsó oldalra. Akkor legalább látom, ha nem kerülnek ki, van esélyem elugrani. Nem sokáig, mert a rendezők visszaküldtek a másik oldalra.
Szerencsére az utolsó 16 km-en már nem volt egyetlen közutas rész sem. Közben az ég is beborult, a töltésen levő bicikliúton nagyon kellemesen lehetett futni, akkor még azt hittem, hogy azt a bizonyos 30 km-es falat nem is vettem észre.
Az utolsó váltóponttól Joli jött velem egy könnyű kis levezető mozgásra. Még az sem riasztotta vissza, hogy előre szóltam, nagyon unalmas társ leszek, nem vagyok beszédes kedvemben. Az utolsó frissítópontot már nagyon vártam, előtte sétáltam is egyet - mint kiderült Nyergesújfalun - azt gondoltam, valahol ezen a településen van a cél. Aztán következett az egész futás leghosszabb utolsó 5 km-re. Hát én úgy éreztem, hogy olyan vagyok, mint Erik Moussambani a medencében.Futottam, futottam és mégsem haladtam. Aztán amikor azt gondoltam, hogy már tényleg közel van a vége, egy néni boldog mosollyal biztatott, hoy már csak 3 km van hátra. Na, akkor ott megálltam, agyilag nem tudtam feldolgozni az infót. Sétáltam egy verset, és hagytam magam meggyőzni Jolitól, hogy a néni tévedett. Amikor megláttam a cél-kaput, előtte a sok lime-zöld pólót, még gyorsítani is tudtam, és sikerült a befutással azt a látszatott kelteni, mintha végig ilyen sima galopp lett volna. Az eredmény 4:41:37, de ez tényleg mellékes.
Az viszont nagyon fontos, hogy nagyon sokat segített a váltópontokon a szurkolók serege, az, hogy már messziről látszottak a Százlábas pólók és a zászló (!!). Ritkán szeretnék okostelefont, de ott nagyon örültem volna egynek, hogy meg tudjam mutatni, milyen jól mutat a CSAPAT. És tudtam, hogy a következő ponton is ott lesztek, és ez km-ekben mérhető húzást jelentett! Köszönöm mindenkinek!
A megnyerhető serlegekből hármat elhoztunk Pomázra! A lány-váltónak muszáj lesz egy közös fotóra összejönni! Kláriáknak is nagy gratula, nagyon jó időket mentetek!
Az már csak hab a tortán, hogy én is kaptam egyet, mivel nem volt több 50+-os női versenyző, így nagy fölénnyel győztem! :)
 
Vissza