KÉKES csúcsfutás

Öcsémmel és a családjával voltunk, a logisztika a tavaly bevált volt: valaki felviszi a kocsit családostul a célba, a csomagtartóban az összecsukható bringámmal, majd visszagurul a rajthoz. Tavaly még bevették a bringát a ruhatárba, és felvitték a célba, idény változott a szabál', a ruhatárba biciklit beadni nem lehetett, még akkor sem, ha simán befért volna. Szerencsére a raktár sátorban bevették, sőt az ottaniak tök jó fejek voltak, dumálgattunk egy kicsit, meg kellett mutatnom, hogy lehet összecsukni, kinyitni a kis Dahon-t. (Ez a bringa legalább annyi beszélgetést generált már, mint az 5 ujjas futócipőm! :) ) 

 

Hajszálpontosan annyi idő alatt futottam le a távot, mint tavaly, de most vagy 10 fokkal melegebb volt. Vagyis javultam, ha úgy vesszük! :) Más egyebet nem tudok elmondani, az ember kinéz egy megfelelő tempóban futó emberkét, és megpróbál vele tartani. Vagy őt nézik ki mások. Esetleg előz egyet, de nem igazán van mozgás a mezőny elején, mindenki beáll a saját tempójába, olyan, mintha zsinóron húznák a futókat. Egyébként zihálás, meleg, rendszeres pulzuscsekkolás, víz a szájba, fejre, majd a végén egy nagy hajrá, ha még van erő. Volt. :)