Pomázi crossfutás

2013.02.10 11:00

Táv 11,8 km 440 m szint, hóesés, kb 15 cm friss hó

eredmények:

Péter:   1:11:18   abszolút  25. hely   korosztályos   19. hely

Joli:      1:18:57                   3. hely                           3. hely

Csilla:   1:30:36                   8. hely                           7. hely

Péter

Jó kis futás volt, legalább 100 "őrült" emberrel, köztük Joli, Csilla és én is:-), ja meg Luca, aki nem ember, hanem egy vizsú.
Kicsit később rajtoltunk, mint ami ki volt írva. Először kb.1,2 km aszfalton futottunk, ami nem látszott a hótól. Aztán irány az erdő, ahol egy nyomon lehetett futni, azon is csak azért, mert taktikusként jó előre engedtem vagy 25 futót, h tapossák előttem a a havat. Aki kilépett a nyomból az 30+-os hóban találta magát. Nem mondom, h nem gyalogoltam felfelé, dehogynem. Lefelé aztán ereszd el a hajam volt, nehezen futható terepen hó, alatta jég és mindenféle egyéb nyalánkság. 
Mindegyikünk túlélte, nekem tetszett:-)

Joli

Szerintem is nagy élmény volt, szakadó hóban, fenn a hegyen. És az is igaz, hogy tök jó látni a sok elszánt futót, akit semmilyen idő nem riaszt el. Ezek a futapestes rendezvények mind ilyen szép helyeken vannak, már ezért megéri elindulni.

Az idődhöz gratulálok, szerintem egészen jó a körülményeket figyelembe véve.
Én is elégedett vagyok, mindig utáltam hegyet futni, úgy érzem viszont, hogy egyre jobban esik.
(Nem tudom, Lucáról lesz-e olyan kép, amikor a célban egy keresetlen mozdulattal kikapja a pogácsát egy gyanútlan áldozat kezéből. Azt a döbbent arcot!)
 
Csilla
A futás nekem is tetszett, de kutyát legközelebb csak kirándulásra viszek. Végig szuper rendes és szófogadó volt, hívásra jött, mindig megvárt, most nem kellett visszafordulni érte, el sem kódorgott, élvezte a havat és a futást, csak úgy megéhezett közben - hiába kapott extra adag kekszet - , hogy az első lehetséges alkalommal rárabolt a kajára. Joli már megírta a pogácsás történetet.
Az útvonal nagyon szép volt, olyan igazi mesebeli havas erdei táj, előttem azért már volt rendesen nyom is - amiből egyszer ki is estem, mert tényleg nem látszott, hogy milyen göröngyök vannak a hó alatt. A hóban persze nem ütöttem meg magam, csak viccesen elmerültem, átáztam, de nem volt a közelben aki jót nevethetett volna rajtam, amikor a szememből dörgöltem ki a havat, csak Luca hitte, hogy hempergős-birkózós játék következik. Lefele tényleg kihívás volt futni, ráadásul az eleje jól kisíkosította nekünk maradéknak az utat, ami a házak között már egészen életveszélyes volt, csak a kutya tudott változatlan iramban futni a pogácsa irányába.
A tanulság nekem még az volt, hogy az első 20 percben megszerzett pozíció határozta meg nagyjából az eredményt. Menet közben néhány előzgetés volt csak, illetve lefele a végén a bevállalósak tudtak javítani. Az elején pedig volt néhány húzósabb meredek, ami nagyon nem ment, aztán meg beálltam a körülöttem levők ritmusára. Óra nélkül nem éreztem, hogy milyen időt futottam. Végülis az a lényeg, hogy élveztük és igazi szép téli élmény volt :)
 
 
 

 

Vissza