Szentendre-Kőhegy, crossfutás
2013.01.13 11:00
Résztvevők: Csilla, Joli
Eredmények:
Csilla: abszolút 72. hely, senior 1. hely idő: 1:15:38
Joli: 73. 2. idő: 1:15:39
Csilla a futásról:
Futásra kevéssé alkalmas terepen, de nem rossz időjárási körülmények között futottunk egy jót a Futapest rendezésében fel a Kőhegyre aztán vissza Szentendrére (11,5 km), és az már csak hab a tortán, hogy Jolival megnyertük a korosztályos versenyt :)
(Péter, ha megnézed a honlapot ne csodálkozz, az eredménylista kicsit mást mutat: az 1. helyezett - a mienknél tényleg sokkal jobb idővel - még nem töltötte be az 50-et, de a születési évét tekintve már seniornak számítana, ezért mindkét kategóriában szerepelt az eredményhírdetésen.)
Egyébként a férfi senioroknál is pomázi győzelem született, de nem maradt ott az eredményhirdetésre, így nem sikerült megismerni Szőcs Lászlót, pedig készültünk rá :-/
Ennyi már sok is az eredményekről, mert igazából az volt a jó, hogy mindketten élveztük a futást, és nem is vett ki mindent belőlünk (végre nem akartam elájulni) :)
Az elején nagyon féltünk, mert ahol autók is jártak, jeges, veszélyesen csúszós volt a "pálya", sokan el is estek, pl. az a srác is, aki végül nyert. Az erdei utakon már jobb volt a helyzet, de lefele ott is féltünk, néha nem is kicsit. Néhány félresikerült balettmozdulat és leszúrt Rittberger bemutatásával azonban megúsztuk, aminek azért jobban örültünk, mint az időeredménynek :-) És még egyszer megerősíthetem, hogy tényleg élveztük!
Már amikor odaértünk a starthoz, jól meglepődtünk, mert tömegek nyüzsögtek, ahol 1-2 lézengőre számítottunk. A hosszú távon 120-an futottunk, és volt egy 4 km-es rövid táv is rengeteg gyerekkel. Van utánpótlás, sőt nagyon kemény kis kölykök! Egy 14 éves kislány a hosszú távon 3. lett szuper eredménnyel! Szóval a népes mezőny volt az első kellemes élmény, aztán meg az, hogy nem is köptük ki a tüdőnket, simán megmásztuk a hegyet! Aztán már jórészt lefele mentünk, néha kicsit hullámozva, de végig kellemesen, lazán. Az utat jó sűrűn kiszalagozták - kellett is, mert éppen elég volt a földet figyelni, hogy hova lépjünk - és a sarokpontoknál mindenütt irányítottak. A menedékháznál és az iskolában kaptunk teát, volt ruhatár, öltöző és minden, amire feltétlenül szükségünk lehetett, tehát a szervezésre sem mondhatunk semmi rosszat. Kár lett volna kihagyni!
Joli:
Azért pontosítsunk. A "nem rossz időjárási körülmények között" az Csillának nem rossz. Nekem plusz 25-nél kezdődik a nem rossz. Aztán. "Futottunk egy jót." Ja, Csilla. Én talán az utolsó 200 méteren éreztem, hogy de jót futunk. Akkor, amikor felsejlett annak az esélye, hogy lábtörés nélkül megússzuk. A "tényleg élveztük" megint csak Csilla, bár kétségtelen, a meleg teát és a meleg öltözőt a beérkezés után én is élveztem. Addig inkább csak megpróbáltam Csilla nyomába lépkedni, ami megint nem volt egyszerű, mert - nyilván benyomott reggel valami gyorsítót - időnként tíz centivel a föld - illetve a hó és jég - fölött repült.
Na jó, nem nyafogok, így utólag tényleg jó volt. (Ami közben volt, azt meg úgyis elfelejtjük.)
Köszönjük mindenkinek a gratulát meg a biztatást.