Tésai hétvége
Péter:
Hát akkor: eredetileg péntek délután szerettünk volna Tésára menni, de egy szülői értekezlet közbeszólt. Így maradt a szombat reggeli indulás. Andival ketten sikerült annyira megtöltenünk a csomagtartót, hogy Csilla cuccai alig fértek be, még jó, hogy a családja bevállalta Lucát:-) Útba ejtettük a csobánkai sörfőzőt, Csilla megkóstolt 2 fajta sört, amiből vásároltunk is. A bácsi igén büszke a saját sörére, sokat tudna mesélni csak legyen ideje az embernek. Vettünk is 2 különböző féle sört és mentünk tovább. Hogy biztosan ne legyünk szomjasak még Szlovákiában is vásároltunk sört. Tésára minden gond nélkül megérkeztünk, mire megittuk volna az első pálinkákat, megérkezett Zsuzsa és Laci, majd szinte azonnal Joli és Feri Nyikával. Volt evés-ivás, dinom-dánom, aztán elmentünk futni. Amíg mi futottunk, addig Laci megpucolta a zöldbabot és egyforma darabra vágta mindegyiket. A futásról: Tamás vezettet minket, nagyon érdekes magyarázatot fűzött mindenhez, egy teljes földrajzi, történelmi, geológiai továbbképzésen vettünk részt. Megnéztük az Ipolyt is. Ilona mérte az időt, ahol megálltunk ott megállította, így a futóidő 1:45 körül volt. A távolságot homály fedi. A futás után kezdtünk neki a főzésnek, a bográcsban a mindenevőknek, a két kis edényben a válogatós vegáknak készült a vacsi:-( (nem tudták Tamást meggyőzni arról, hogy majd félreteszik a húst a közösből). Szóval ettünk-ittunk, majd ettünk-ittunk, ja és Tamás sütött nekünk tűzön palacsintát, ami szintén nagyon finom volt, erről Joliék lemaradtak, mert megfutamodtak az estétől:-). Felvertük a sátrakat, Zsuzsáék és mi sátraztunk, Csilla meg a szabadban aludt. Reggel a kávé után reggeli helyett futni mentünk, Zsuzsáék ebből kimaradtak, mert indultak haza. A laza 1 órás körből egy 2 és fél órás túra lett kb. 10,3 km távval. Az elejét futottuk, a maradék egy részében folytatódott a szombati tanfolyam, a táv végét pedig megint futottuk. Ezután következett a megérdemelt reggeli – ebéd kombó, terülj-terülj asztalkával, sok sztorizgatással. Sajnos elérkezett a búcsú, sátorbontás, pakolás és indulás haza.
Tanulságok: Tésa egy borzalmas hely. Nem volt sem TV, sem rádió, sem számítógép. Sőt nekem magyar telefonhálózatom sem, így még a mobilon sem lehetett híreket olvasni. Borzalmas volt a telken keresztül csobog patak hangját hallgatni egész nap. Nem volt elég a kaja, változatos sem volt, így mindig éhes voltam. A sörből is csak alig fogyott valami, de legalább Tamásnak nagyon ízlett. Több kaját és piát hoztunk haza, mint amennyivel mentünk, így legalább megérte utolsónak maradni.
Végezetül: hazafelé megálltunk Tésán a közösségi parkot megnézni. Egy gyönyörűen rendben tartott helyet képzeljetek el, mindenféle jó játékkal, sütő-főző hellyel.
Minden rossz ellenére illik Ilonának és Tamásnak megköszönni a vendéglátást azt ígérve, ha hívnak még egyszer, biztosan megyek :-)