Esztergomi félmaraton
Indulók: Csilla, Joli, Péter és Tamás
Tamás első futása a Százláb csapatában. (Ha valaki nem ismerné: Csilla fia, és a bemutatásokban majd többet is megtudhattok róla.)
Szia, Tamás, örülünk neked!
Eredmények: Péter 1:40:42 a korcsoportjában 5. abszolút 27.
Tamás 1:43:01 23. 31.
Csilla 2:00:10 1-2. 71-72.
Joli 2:00:10 1-2. 71-72.
Gratulálunk Csillának az első félmaratonjához (és a fantasztikus idejéhez!).
Csilla az első félmaratonjáról
Kedves Naplóm!
Az első mindenben fontos és emlékezetes. Nekem ez a mai esztergomi félmaraton nagyon nagy élmény volt. Tudtam, hogy meg fogom tudni csinálni, de nem mindegy, hogyan, ezért aztán izgultam is előtte rendesen.
Jolival azt gondoltuk, hogy 6 perces ezres átlagot nem lenne rossz megcsinálni, de majd meglátjuk, hogyan megy. Nagyon sokat segített ebben, hogy a fiamtól kaptam kölcsön egy órát, amivel mérni tudtam a részidőket – meg amikor az elején jobban meglódultam a kívánatosnál (1. sz. hiba, amit a kezdők és a gyerekek mindig elkövetnek), Joli ott volt és figyelmeztetett. Még arra is kiterjedtek a taktikai utasításai, hogy a hűséges szurkolókat szórakoztatni kell, így a balettintézetes beugrós libellétől az indiánszökdelésig mindent produkáltunk, amíg a szuszból futotta. Félek is a fotóktól rendesen, egyben kérném a kompromittáló felvételek tulajdonosait, hogy legyenek tekintettel a személyiségi jogainkra!
Egyébként a kitűzött pálya szuper volt, a Kis-Duna-ág mellett az egyik parton gyönyörű gesztenyesorban, a másik oldalon platánsorban vezetett, és a szervezők emberségét dicséri, hogy nem vittek fel teljesen a bazilikához, csak a pinceszintig. A második körben már az is kemény volt.
Az időjárás is kedvezett, nem volt nagyon erős nap, inkább felhős ég, kellemes hőfok. Egyszer záport is kaptunk, ami a macskaköves, lejtős utcákon jó kis kalandnak ígérkezett, de előbb elállt, mint hogy veszélyes lett volna.
Szóval a körülmények igazán optimálisnak voltak mondhatók, így aztán sikerülhetett a célkitűzést teljesíteni, sőt a 2 óra körüli szintidőt hozni. Jolival meg is nyertük a korosztályos versenyt. Harmadik helyezett is volt, de majd csak a feltett eredménylistából derül ki, hogy futottak-e még ilyen öreglányok. (És még mondja valaki, hogy az öregedésnek nincsenek jó oldalai is J)
A fiúknak nagyon bele kellett húzniuk, mert a 19-40 éves korcsoport volt a legnépesebb és a legerősebb. Többször is szembe futottunk velük a fordítók miatt, jó volt látni őket, meg biztatni egymást. A célnál pedig megvártak, és így ünnepelhettünk is. Külön köszönet a szurkolóknak, Andi, Feri (Dagonya SE) és a teljes Kertész család (Dagonya SE) is kitett magáért, azaz értünk. Nagyon jó volt csapatban futni!
Epilógus: Azért a végén, fél órával a beérkezés után, a tésztaadagomra várva – csak hogy ne legyen túl nagy arcom – majdnem elájultam. Volt rendesen fülzúgás, elsötétülés, hideg verejték, de némi hanyattfekvéssel, szőlőcukorral sikerült megint visszanyernem a függőleges állapotomat. Azt hiszem, egyelőre nem nevezek maratonra…