Velencei-tó-kerülés

2013.04.07 08:00

 

Résztvevők: Ilona, Csilla, Péter, Gyuri
 
Ilona:
Rengeteg fotó készült, én indulás előtt kattogtattam (futás után már nem volt erőm), de használható kép nemigen született, sajnos. Az a baj, hogy a konyhai kalandjaimról bármikor tudok oldalakon át értekezni, de a futásról nemigen:)

De azért megpróbálom összefoglalni. Szóval az úgy volt, hogy én eleve egy kellemes 18 km-re készültem, mivel ezen a télen tovább folytatódott a kevés futás - sok evés programom, úgy éreztem, az is elég kihívás lesz. Azért kicsit nyomasztott, hogyan jutok el a váltóhelyre. Ez kb. rögtön megoldódott, amikor leértünk Agárdra (Gárdonyra?), mert akkor találtam meg az sms-t, hogy nem jön a váltótársam (anyukája rosszul volt, azóta egyébként már jól van). Meg is nyugodtam, hogy nem kell egy drága idegen autót vezessek, annál jóval egyszerűbbnek tűnt a futás. Gondoltam, majd telefonos segítséget kérek a megfelelő km-szám után. Vagy felkéredzkedem az Andi bicajára. De aztán annyira kellemes volt, hogy nem volt kedvem abbahagyni:) Mondjuk így azért nem igaz, de tényleg repültek a kilométerek. Az idő(járás) nekem remek volt, Joli bizti tüdőgyuszit kapott volna. Pont jól voltam öltözve, nem fáztam és nem izzadtam. Amióta nem iszom izoitalt a frissítőknél, a gyomrommal sincs semmi bajom, szóval tényleg minden rendben volt. Egyébként nagyon gusztusos volt az egész futóparti, nem tudom, hogy csinálja ez a Janó, egyszerűen tökéletes volt a szervezés, jó helyen voltak a frissítőpontok, és isteni volt az a néhány gondosan elhelyezett (aszfaltra festett) buzdítás is. 25 után azért már nem bántam volna, ha véget ér, de azért valahogy még elküzdöttem magamat a célig. Nagyon örülök, hogy így alakult, féltem volna egyedül bevállalni, de így ugye kb. muszáj volt. A végén Péter elém bicajozott (nekem ehhez sem lett volna sok kedvem futás után), hozzávágtam a poharamat, ezúton is köszönöm, hogy elvette:) Tudtátok, hogy a Velencei tó körül egyáltalán nincsenek szemetesek? Éjszaka majd biztos nem fogok tudni aludni a térdemtől, ezért is nagyon sajnálom magam. Lehet, hogy megpróbálom jegelni szegényt. Vagy sokáig dolgozom, és ezzel kikerülöm a problémát. Egyébként ez szinte teljesen sík pálya volt, nem nagyon tudom magam a Klári helyébe beleképzelni, és ha a célban azt mondják, hogy még 22 km van hátra, eléggé bánatos lettem volna:) A többiek gyorsak voltak, mint a gazellák, és rosszul sem lettek a végére (Csilla sem:)). Külön köszönöm még a Péter és Andi által nyújtott szórakoztató programot, tényleg isteni volt:)) Meg persze a szállítmányozást, úri dolog a ház előtt kiszállni a kocsiból hévezés helyett. 

 

Péter:
Akkor a történet.
Sikerült reggel az időt jól eltökölnöm, így a végén igyekezni kellett, h a lányok ne várjanak ránk.
Időben összeszedtünk mindenkit, az út vidáman telt minden esemény nélkül. Korán megérkeztünk, a parkoló már tele volt autókkal és tengeralattjárókkal, de azok nem látszódtak, mert akkor volt a víz ott. Leszedtük a biciklit így könnyebben hozzáfértünk a csomagtartó tartalmához. Kellemes futóidő, olyan 4 fok lehetett, de ez felment egészen 8 fokig. Ennél kellemesebbet nehéz elképzelni:-). Rajtszámfelvétel + pisi, aztán kezdődött a bemelegítés. Nekem ekkor már nagyon melegem lehetett, mert cipőn keresztül kezdtem magam hűteni, egy pocsolya segítségével. Beálltunk a tömegbe, aztán hajrá. Gyurival futottam együtt, egy kellemes 5:25-5:40-es tempóval.
Találkoztunk Andival, aki fényképezett, bevárta a lányokat, aztán újra utolért minket. Az első frissítőponton ittam egy kis vizet, utána Anditól kaptam mazsolát és a saját italomat. Andi újra bevárta Csillát, ezért magamhoz vettem a frissítőmet. 14,5 km után otthagytam Gyurit, kicsit gyorsabb tempóra kapcsoltam. A táv első fele (14 km) 1:19 volt. Mindig találtam valakit, akivel lehet pár méteren vagy kilométeren beszélgetni. Az utolsó 6 km-t 2 esztergomi futóval tettem meg. A végét meghúztam, így lett 2:34 az idő, bár most ez annyira nem számított. Végig jól éreztem magam, nem volt holtpont sehol sem. Sikerült menet közben is fényképezni, majd a befutókat is lefotóztam Csilla gépével. Mindenki egészségesen, probléma nélkül célba ért + hazafelé sem volt semmi gond.
Gratula mindenkinek.
Köszönet a kerékpáros kísérőnek a segítségéért, a társaságáért és a sok vidám percért. Szeretlek Drágám:-)
Csilla:
Van amikor jó utolsónak lenni. Ez a futásról szólva is igaz lehetne, ha pl. Klári beszámolója után mondanám ezt, de most csak az írásra értem. Így nekem már sokkal kevesebbet kell körmölnöm, a többiek sok mindent elmondtak előttem. Én csak a képeket adom hozzá... (bár abból van elég)
Csak ismétlem, hogy milyen jó egy vidám csapat (01. kép), lelkesítő hangulat (02. kép),  profi szervezés (03, 04 kép) (és amiről nincs kép, de fontos:tiszta WC, még papír is volt), és nagyon jól működött az "azt esztek amit hoztok" elv is, a frissítőpontoknál és a végén is nagy volt a választék minden szükséges étel-italból.
Az időjárásról is volt szó adatszerűen, szubjektíven viszont meg kell állapítanom, hogy eddig vagy  túlöltöztem a futásokat, és azért csorgott a hátamon a víz, vagy tavaszi időre készülve tényleg hideg volt a 4-8 fok, és nem izzadtam annyira, noha csak a kesztyűt vettem le futás közben (vagy - és ezt csak csak zárójelben írom -, nem futottam eléggé). Bár ennek ellentmond az a kép amit Péter csinált amikor átöltözni mentem. Ezen úgy néz ki, mintha hámlana az arcom,pedig csak a só rakódott ki rá :)
Visszatérve az időrendhez, az elején talán gyorsabban kezdtem mint terveztem, de ez kellett ahhoz, hogy kicsit kimelegedjek (vagy bemelegedjek), bár Péterék elég gyorsan lehagytak, míg Kovács Kokó csak 8 km után. Nem is csoda, hogy Péterről a biciklis kísérő csak bemozdulós képet tudott csinálni (06), nem volt elég kicsi expozíciós idő.
Pedig jó képeket csinált (07, 09), sőt az eddigi legjobb képet ő csinálta rólam (11). A biciklis kísérőnek(12),egyébként is sokat köszönhetek, volt kivel beszélgetnem, vidáman fecserészni, amitől az egész futás könnyed pletykapartinak tünt. Ami persze nem igaz, mert végül nem sikerült a 3 órás időt megfutnom. Túl későn néztem meg az órát, nem tudtam már akkorát sprintelni, hogy a saját elvárásomnak megfeleljek. Viszont nem ájultam el :), és maradt motiváció a jövő évi tófutásra. A  track képet nézegetve elhatároztam, hogy jövőre legalább néhány szakaszt teknősbéka sebességgel fogok vágtázni!
A késői beszámolónak még egy fontos eleme van, olyan ez mint az afterparty, anélkül nem ér semmit az egész buli. Én már azt is tudom, hogy nem csak a lábamban, de valamiért a hátamban is izomlázam van.
Jövőre veletek ugyanitt?
 
 
Vissza