Vivicitta

2013.04.21 10:00

Résztvevők:

félmaratonon: Ákos, Péter, Gyuri, Ilona, Joli

3,2 km-en: Andi, Reni, Bea, Péter

Péter:

Akkor egy beszámoló a futásról:


Jól indult a reggel, saját VIP-es sofőrrel (köszi Joli) és Szentendrétől mókás mitfárerrel (köszi Feri) érkeztem meg Pestre, ahonnét is besétáltunk a szigetre. Korán ott voltunk, már ekkor hatalmas volt a tömeg. Az idő ekkor még kellemes volt. Összefutottunk Ilonával is, majd mindenki ment a dolgát intézni. Beálltam Gyurival a rajtzónába. Eddig azt hittem, h a rajtzóna kezdetét jelzik a kirakott táblák. De ez ma megdőlt, amikor csupa sárga matricás ember vett minket körül. Ennyire elől még sohasem álltunk, ennek ellenére 1:10 kellett, h átlépjük a rajtot. Sajnos a téli alapozás nem sikerült, ezért 3 alternatívában gondolkodtam: az elején futok, ahogy tudok, aztán lesz, ami lesz vagy beállok az 1:45:00-ös iramfutók mögé és végig megpróbálok velük futni vagy futok és meglátom, h mi lesz. Az elején jól bekezdtem, a 8-dik km-ig jól is éreztem magam (ekkor értünk át Pestre). Azt matekoltam, h lehet lassulni 5 perc fölé, így is van elegendő előnyöm az iramfutókkal szemben. A fordítók után láttam Őket és Gyurit is. Sikerült is lassulnom rendesen és egyre kevésbé éreztem komfortosan magam. Többször is arra gondoltam, h bele fogok gyalogolni, de nem tettem. Nagyon lassan teltek a kilométerek. Aztán a Margit-hídon azt vettem észre, h az iramfutók már előttem vannak és fogalmam sincs, h mikor előztek meg. Onnan még 2 szenvedős km. volt hátra, de az is eltelt. A vége 1:43:55 lett, amit lehet jónak is értékelni. Tapasztalat: edz rendesen eleget, jó helyre állj be a rajtnál, olyan tempót fuss, amit végigbírsz. És ha nem bírod a meleget, akkor ne fuss benne! Ja és az iramfutók csaltak, mert 1:44:02-t futottak:-)

Kilométer időim: 4:26, 4:44, 4:44, 4:38, 4:54, 4:52, 4:50, 4:55, 4:48, 4:48, 4:50, 4:59, 5:04, 5:01, 5:00, 5:03, 5:09, 5:16, 5:11, 5:17, 5:01, 0:28

Gratulálok Ákosnak, megint űridőt repesztett (1:28:36). Összességében 73. helyezés! Vonjuk is vissza a klubtagságát:-)

Joli szégyellheti magát, hogy csak 1:51:24-et futott, így a nők között a 122-dik, összesítésben 1036-dik lett:-)

Ferinek köszönöm a bíztatást és a csomagszállítást is.

Ilona 2:26:19-et futott, Neki is grat!

Gyuri 1:45:39-et, Szedi 2:28:13-at futott (Ők a kollégáim).

Délután még részt vettünk a 3,2 km-es kollektív nevezésű futáson, ahol is az iskolák versengtek a mozgósítási díjakért. Futott Andi + Reni és barátnője + Bea és én is.

Ákos:

 

Péter írása kedvet adott, hogy én is beszámoljak, hogyan értem el az "űridőt". Meg így talán megmarad a klubtagságom is! ;))
 
A reggel ilyenkor a szokásos módon telik: 20 perc csikung, amit most megtoltam húsz perc bemelegítő jógával, ez az utóbbi idők a legnagyobb felfedezése. https://www.ultravalo.hu/news.php?id=76 A csikung beindít, feltölt energiával (hétköznap kávé helyett is szoktam), a jóga meg bemelegít ott és úgy, ahogy kell. Indulás előtt egy kis sós-mézes zabkása, belekockázva némi gyümölcs - a legjobb kaja, 3 órán keresztül ad energiát, nem vagyok éhes, még akkor sem, ha 20 km-t futok! A frissítőpontoknál sem eszek, csak vizet iszok, esetleg izót.
 
Hónapok óta nem futottam aszfalton és sík terepen, nem nagyon tudtam, mire számítsak. Amikor megláttam a rajtszámon, hogy az 1-es zónából indulok, azt hittem, rosszul adtam meg a tervezett időt, mert hogy eddig mindig a 2-ből rajtoltam. Aztán kiderült persze, hogy jó helyen állok, másfél órát írtam a nevezésre, az 1:31:43-as tavalyi rekordomat akartam megdönteni. (Péter, akkor is rosszul emlékeztem, hogy mennyi a legjobb félmaratonom, amikor erről kérdeztetek a Vaskapunál! :))
 
Már a rajtnál kinéztem magamnak az 1:30-as iramfutókat, ha velük maradok, meglesz a rekord. Először velük mentem, de akkora a tömeg körülöttük, hogy nem sokáig bírtam a folyamatos alkalmazkodást, inkább elhúztam előre. Olyan nagyon nem sikerült persze, meg ahogy lassultam, egyre inkább beértek. Az viszont mindig jó jelzés volt, hogy ha a lufis tömeget hallom trappolni magam mögött, akkor ideje belehúzni! 3 km-nél utolért valaki, megkérdezte, nem futottam-e Verőcén. De igen, futottam. Megismert a futásomról, akkor mögöttem futott, nem ért be, ha jól emlékszem. Most viszont 1:28-at tervez, a taktikája az, hogy 10 km-ig kibírja valahogy, aztán ha tud, akkor belehúz. :) Pár mondat után már el is hagyott, azután nem láttam többet! Bejött a taktika! :)) 
 
A verseny a továbbiakban szinte eseménytelen volt: a fordítókban kerestem az öcsémet (meglett), egyszer Péter kiáltott rám egy hajrát, utána meg rögtön Balogh Pisti kollégám. Mindkettő kellemes meglepetés volt! :))
 
A végén már fáradtam, egyre közelebbről és fenyegetőbben trappoltak a lufisok mögöttem. Szerencsére utolért az a fiatal srác, akivel még a Lánchídon váltottunk néhány szót, húzott, biztatott, nem engedte, hogy belassuljak legkritikusabb helyen, a Pesti rakparton, a Margit-hídra fordulás előtt. A szigetre fordulva elkezdtem engedni a lejtőn, majd a síkra érve is próbáltam tartani ezt a tempót, egy jó km-es sprinttel estem be a célba.
 
3 percet javítottam a tavalyihoz képest, nagy az öröm! :)) 
Ilona:
Először is köszi mindenkinek a részletes beszámolót, Péternek pedig külön a képkeresgélést! Fantasztikus szolgáltatás. Hihetetlen időket futtok, nem is tudom, hogy csináljátok. Remélem, Ákos agarakkal fut, mert ilyen csúnya tempót nem biztos, hogy más kuty kibírna. És én is nagyon köszönöm a jógás linket, mindjárt kilövök már tényleg nyaralni, és akkor megnézzük és begyakoroljuk, szóval a Nike-on már én is a másfél órás szintidőt tűzöm ki magam elé:)
A késők dupla leckét kapnak, tehát két beszámolót is kaptok (már előre örülök Joli háromszor fogalmazásának:)). Szombaton ugyanis átmozgatásként a Bujáki Kikelet 30-at választottuk, mert hogy a gyerek megkívánta, és egy szülő erre nem mond nemet. Két éve voltunk ott, valami hosszabb távon, emlékezetesen szép túra volt, sok vár volt rá felfűzve, egyszerűen csodás volt. Nyilván nem kellett volna felmelegíteni. Kicsit átvariálták az útvonalat, az irányt, ezt-azt (a kánikula nyilván váratlan volt), szóval a szépség erősen megfogyatkozott. Úgy tűnt, hogy egész nap tűző napon, végtelen poros utakon gyaloglunk, kissé felfelé. Volt jó sok térdgyötrő friss murva, beton, szóval minden, amire vágyik ilyenkor az ember. Ha kicsit megfontoltabbak vagyunk, megnéztük volna előre a jelvényt, és levonjuk a megfelelő következtetést. Csatolom a két évvel ezelőttit meg a mostanit, szerintem rajtuk van a különbség:) Mindenesetre túléltük. A rendezők nagyon kedvesek voltak végig, ez kicsit kárpótolt a sok unalmas gyaloglásért:) A 31-2 km-t sok pihenővel, sok kitérővel, lábáztatással, kutyafürdetéssel 8 óra alatt teljesítettük, szóval nem törtük ki a lábunkat a nagy sietségben, de nem is az volt a cél. Zsuzsika szokás szerint fel sem vette, Kófickának azért ez már kicsit sok volt, de egyszerűen nem volt szívem otthon hagyni. Neki ez az idő már nagyon meleg volt, de hála istennek épp előző nap nyírattam kopaszra. Hatalmas pocsolyák voltak végig az úton és mellette, szóval folyamatosan mindenféle vizekbe és mocsarakba döngölte azt a szépséges hengeres testét, nagyon cuki volt. Úgy a 25. km környékén már nagyon fáradt volt, és akkor olyan bő kilométert egy sárga szatyorban tett meg:) Közben elkapott egy zivatar, és szörnyen megáztunk, szóval akkor már elege lett a méltatlan bánásmódból, és saját lábon folytatta a célig, szóval hős volt. 
Másnap volt ugye a Vivi, és azzal biztattam magam, hogy ha egy ilyen édes, öreg tacsi képes volt 30 km-t megtenni, akkor nehogy már ne tudjak végigcammogni egy félmaratont. Nekem ez az idő már elég meleg volt, de hála istennek elég korán kezdtük, szóval nem nekünk jutott a déli hőség (hanem a szegény 10 km-eseknek), sok volt az árnyék is, és a BSI is nagyon jól csinálta a frissítést, nagyon sűrűn voltak itatók, sok-sok hideg vízzel. Mindenütt lelkesen megálltam pacsálni, sapkát vizezni, magamat locsolni, inni. A többi része már nem volt ennyire kellemes, már az első km-t is kicsit fárasztónak találtam, és ez az érzés nagyjából meg is maradt a végéig:) A részletes beszámolót mellőzöm, mert részletes nyafogás lenne belőle:) De azért nagyon örülök, hogy végigkocogtam, és ilyenkor mindig megfogadom, hogy többet fogok edzeni, és persze jóval kevesebbet enni:) Minden elismerésem az űridős résznek (Joli, Péter, Gyuri és Ákos - most már tudom, hogy csikung és futójóga), és utólag is boldog szülinapot Ferinek, és gratulálok neki a tökéletes tempóhoz!
 

 

Vissza