Vörös-kő, futás és túra

2012.11.24 11:00

Leányfalu, 5,8 km, szint 410 m

résztvevők: Andi és a barátnője a túrán, idő: 1 óra 30 perc

                  Joli  futva: 41 perc

Andi a túráról 

Kicsit kaladosan kezdődött, mert én még a legkisebbet vittem próbafelvételire. (Na erről nincs mit mondani....) Közben próbáltam meggyőzni a kedvenc munkatársamat, hogy jöjjön velem. Már éppen lemondtam róla, mikor telefonált, hogy akkor mégis velem tart.
3/4 11-kor már ott toporogtunk a Fortuna udvarán. Nem voltak sokan, de volt minden korosztály. Nagyon, nagyon tetszett a nevezési díj - süti, gyümölcs, innivaló.
11 óra 1-2 perckor elindult a túra, velünk az élen. Néztük az út leírását, de az első mondat után elveszítettük a fonatat. Úgy mentünk, mint akik mindennap arra járnak, a többiek meg utánunk. Egy helyen elbizonytalanodtunk (még lakott terület volt), ezért kérdeztem, hogy merre, de akik mögöttünk jöttek, azok sem ismerték az utat. Így történt, hogy  "vak vezetett világtalant". De csak ez a pont volt bizonytalan, mert nagyon jól ki volt jelölve az irány. Rendesen láthatóak voltak a szalagok. Voltak gyerekek, akik irányítottak. Az idő nagyon jó volt túrázásra. Mi nagyon megizzadtunk felfelé, bár nem volt vészes az emelkedő, de azért csúszott itt-ott. Kb. 1 óra 30 perc alatt értünk fel. Lelkes kis csapat várta a beérkezőket. Célszalagot húztak ki. Még jó, hogy nem volt fényképezés, mert, mint rendesen, bohóckodva értünk a célba.
A kilátónál nem lehetett látni semmit, túl nagy volt a köd, így visszamentünk megnézni a befutókat. Jöttek fiúk, de csak egy-kettő, aztán megjelent Joli. Először meg sem ismert, de nagyon örült nekünk. Szerintem ő volt az első lány, legalábbis akit láttam. Egy kicsit beszélgettünk, aztán megjöttek a szentendrei fiúk is. Írtam, hogy jó volt az idő, de megizzadva ácsorogni nem volt jó, így elbúcsúztunk. 1-2 perc múlva - mikor éppen Péternek tartottam beszámolót - elrobogott mellettünk a három futónk. Mi szépen legyalogoltunk, de már nem néztük a szintidőt. Lent várt a száraz ruha, a sütik, a forró tea és az eredményhirdetés.
A fürdést kihagytuk, de anélkül is egy jól sikerült nap volt.
 

Joli a futásról

Szóval, a szombati.

A dagonyás fiúk (Feri és Imi) rábeszéltek a túrára. Aztán kitaláltuk, hogy ha már megyünk, akkor fussunk inkább, úgy van értelme. Én eleve gyanakodtam, mert sejtettem, hogy ez a Vörös-kő valami kilátó lehet, ami ritkán van sík vidéken. Meg aztán az is kétségekkel töltött el, hogy az útvonal leírásában szerepelt olyasmi, hogy "itt egy elég meredek szakasz következik". Ehhez képest az 5,8 km végig emelkedős volt, benne több "elég meredek szakasz", csúszós-faleveles, helyenként sárdagasztós, úgyhogy kb. 1,5 km után kezdtem számolgatni, mennyi lehet még hátra. Jó sok kiskölyök futott (mint kiderült, a triatlonklub szervezte a futást, és sok fiatal tagjuk van), kicsit lenyomott, hogy végig a hátukat láttam. Aztán, amikor úgy éreztem, belehalok, csak felértem a tetejére, és a célnál meghallottam, hogy "Hajrá, Joli!", hát az igazán jólesett. (Andi és a barátnője, na, ez nagy meglepi volt. Köszi a biztatást, a fiúk nevében is.) Néhány perc után azért magunkhoz tértünk. Megnéztük a kilátást, ami biztosan szép lett volna, ha nincs olyan pára, hogy épp csak az orrunkig láttunk. Aztán gyorsan kocogás vissza, mert már nagyon kezdett ránk hűlni a vizes ruha. A Fortuna üdülőben meleg tea és bőségasztal várt, úgyhogy a beérkezés után nekiestünk a tálaknak, jól besütiztünk. Volt rendes eredményhirdetés is, dobogó, érem, minden, ami kell. Jó volt látni a sok sportos kölyköt, meg a szüleiket, és így együtt a sokféle korosztályt.
Az egész rendezvény családias volt, barátságos, igazán nem bántuk meg, hogy részt vettünk. (Én még a hegyet is megbocsátottam.) 
Abban maradtunk, hogy ide máskor is megyünk.
(Adalék: Vasárnapra hosszú futást beszéltünk meg Csillával, és Péter is jött velünk. Egy 15-20 km közötti útvonalat akartunk felderíteni. Úgyhogy Csobánkát megkerülve elfutottunk Szentkútig meg vissza, néhány "elég meredek szakasz" közbeiktatásával. 17 km lett. Jó kis út, jól futható, megyünk máskor is.  A hátamban olyan izomlázam van, mintha egész hétvégén követ törtem volna. Ez vajon mitől?)
 
Vissza