XXX. Tatai Minimarathon

Tatán jártam a XXX. Tatai Minimarathonon. Sejtésem persze volt, hogy mi vár rám, de az, hogy mire vállalkoztam, igazán ott derült ki. :-) 

A mezőny 16:00-kor rajtolt, induláskor 37 fokot mutatott a hőmérő. Az egyetlen baki, amit vétettek a szervezők, az volt, hogy fellocsolták a betont a belvárosban, és emiatt már az első 2,5 km-en mindenkit megcsapott a pokoli hőség. Persze a jó szándék vezérelte őket, de igazából adtak egy kis ízelítőt, hogy mi vár ránk. 

 A szervezés nagyon jó volt szerintem, majd 1 -1,5 km-enként voltak frissítőpontok, kellett is. Az egyik étteremből is kaptunk frissítést, és más háznál is locsoltak bennünket. Péternek mondtam is, hogy be vagyok tojva ettől a versenytől, hiszen az Öreg-tó partján nagyon magas a páratartalom, és erre még rájön a meleg is. Ezúton is köszi a tippet, Péter, bevált a magnézium-pezsgőtabi. :-) Természetesen hallgattam a tapasztaltabbak tanácsára másban is, nagyon nyugisan rajtoltam, és a pulzusomnak megfelelő nyugis tempóban futottam. 

Bevallom, már az első 2,5 km után azt mondtam, hogy feladom, de mikor hátranéztem, láttam, hogy azért jöttek még mögöttem bőven. Meg különben is, annyian szurkoltak nekem, hogy már csak ezért sem adhattam fel. Sikerült továbblendülnöm, és végül is megbeszéltem magammal, ha más nem, de négykézláb akkor is beérek a célba. Olyan nincs, hogy feladom. :) 

Sajnos a pulzusom pokoli magas volt végig, az utolsó 1 km-en pedig már 196 bpm-et mutatott az órám. Bár volt tervezett célidőm, nem tudtam teljesíteni, amit nem is igazán bánok, mert nem azért mentem, hogy versenyezzek, hanem hogy megnézzem, egyáltalán képes vagyok e ilyen extrém körülmények között is futni. A hátmezőnyben voltak idősebbek és fiatalok vegyesen, egy idős bácsi pl. a táskarádiójával futott, merthogy neki ez a védje már évek óta. Nagyon figyelmes volt mindenki mindenkivel, aki mellett elhaladtam, és láttam, hogy nagyon liheg a hőségtől, én is megkérdeztem, jól van e. Néha beszélgettünk is picit, hogy eltereljük a figyelmünket a futásról. 

Az útvonal nagyon jó volt,  futottunk bent a belvárosban, az Öreg-tavat és a Cseke-tavat megkerülve érkeztem meg a célba. A hivatalos időm abszolútban 1 óra 51 perc lett, és a kategóriámban utolsó lettem. Nekem ez elég nagy kihívás volt, a táv is és a melegben futás is, de örültem neki, hogy nem adtam fel és sikerült. Végül, ha jól tudom, össz-vissz öten adták csak fel a versenyt. 

Számomra a verseny legviccesebb pontja az volt, amikor az Angol kertből kifordulva az egyik utcában egy ott lakó bácsika slaggal locsolta a jónépet. :D Tőlem is megkérdezte, hogy jöhet e víz, úgy telibe trafált, hogy csak röhögni tudtam, el is felejtettem, mennyire meleg van. Csuromvizesen befutni a célba elég vicces volt. :) 

Természetesen az ujjatlan csapatpólóban futottam, nagyon kényelmes volt.  Az ismerősöm, akinél megszálltam, azt mondta, soha nem látott még ilyen klassz hangulatú futóversenyt, és annyira tetszett neki, hogy elhatározta, jövőre együtt futjuk majd le ezt a távot.